POLITIKON
MŰVÉSZ A KATEDRÁN A jogtudomány és művészet határán • Színház az egész világ és színész minden joghallgató
Petrás Lilla
Már megszokhattuk, hogy az egyetem folyosóin jártunkban-keltünkben parlamenti képviselőkbe, miniszterekbe, alkotmánybírókba, jogtudósokba és a jogász világ egyéb „celebjeibe” botlunk. Kilóg a sorból a Filozófia Tanszéken oktató, civilben DLA (Doctor of Liberal Arts) színház és operarendező Hegyi Árpád Jutocsa.
Szinte természetes, hogy egy nem mindennapi tanár nem mindennapi tantárgyat jegyez. A Jog és dráma régóta üde színfoltja az egyetem kurzuskínálatának. Hogy jött az ötlet, miszerint ezt a két területet az oktatás szintjén össze kellene kapcsolni?
Amikor 2006-ban le kellett mondanom az Operaház vezetéséről, az engem kinevező, szintén lemondott kultuszminiszterrel, Bozóki Andrással sokat elmélkedtünk az operaházi botrányokról és az ország kulturális viszonyairól- és persze, a jövőről. Ő visszament a Közép-Európai Egyetemre tanítani (emellett a Jogi Karon is tanít), engem pedig biztatott, hogy én is próbálkozzam egyetemi területen. A Színművészeti Egyetemen már évtizedek óta tanítok, és azt nagyon élvezem. Töprengtem, mit lehetne kitalálni valami más egyetemen, olyat, ami engem is és a hallgatókat is érdekel. És akkor rájöttem, hogy a színdarabokat működtető drámai konfliktusok, azaz emberi összeütközések szinte mindig tartalmaznak jogi relevanciákat – más szavakkal, ha például Hamlet vagy Rómeó és Júlia cselekedeteit jogi szempontból is megvizsgáljuk, egészen összetett képet kapunk, hiszen a jogtudomány és a művészet – divatos szóval – interdiszciplináris, kettős szemüvegén át lehet vizsgálódni.
Ekkor kerestem fel Karácsony Andrást, a Filozófiai Tanszék akkori vezetőjét, aki rögtön megértette, hogy a hallgatóknak fontos lehet elkalandozni a művészet, esetünkben a drámai művészet területére, hiszen így szélesebb horizontú, kulturáltabb jogászok lehetnek. Így született meg a Jog és dráma kurzus.
Egy szemesztert tanítottam a tárgyból a Pázmányon is , de az ELTE befogadóbbnak bizonyult, és a Filozófia Tanszék Cs. Kiss Lajos vezetésével rendszeresen meghirdeti a kurzust, immár hatodik éve. Úgy látom, a kurzus egyre keresettebb a hallgatók körében. Színdarabokat boncolgatunk , és Kisteleki Károly tanár úr társ-kurzusvezető segítségével mind a művészet oldaláról, mind pedig a tudomány, a jogtudomány oldaláról elemezzük a világ legérdekesebb drámáit. Foglalkoztunk már Shakespearrel, Dürrenmatt Öreg hölgyével, de Quentin Tarantino Ponyvaregényével is.
Mik azok az konkrét szempontok, ami miatt „fontos lehet egy joghallgatónak elkalandozni a drámaművészet területére”? A Tanár Úr szerint mit adhat ez a kurzus a hallgatóknak?
… amennyiben érdekli a folytatás, a teljes cikket a 2013. február 27-én megjelenő Jurátusban megtalálja!
