EGYETEM TÉR
JOGÁSZSZOCIOLÓGIA Előírások, tabuk és egyéb varázslatok
Takács Bálint
A civilizált ember szemüvegén át furcsának tarthatjuk egyes elszigetelt törzsek öltözködési szokásait, szépségideálját. A burmai Kayan törzs nőtagjai rézgyűrűk segítségével nyújtják természetellenes hosszúságúra nyakukat, a Baliem-völgyben élők pedig a férfiak által hordott kotekáról, vagyis pénisztokról nevezetesek.
A joghallgatók hasonló szokásairól írva nagy bajban van a férfi kutató: társadalmuk erősen nőjogú, a férfiak nincsenek birtokában az ősi előírásokra vonatkozó tudásnak, azok elsősorban nem is rájuk vonatkoznak. Szerencsére a közösség tagjai útbaigazítottak néhány beavatotthoz, akik igen magas szintre jutottak e szimbolika elsajátításában, értelmezésében és alkalmazásában.
A kulcsszó az önbizalom. Az önbizalom a sokat látott kutató számára távolról emlékeztet a polinéz mana hiedelmére: egy ködös, irracionális tulajdonság. Aki rendelkezik vele, annak minden sikerül, jól veszi az átmeneti rítusok akadályait, komoly előnye van párválasztásnál, nagyobb tekintélye van a másokkal való érintkezésben, jobb és tartalmasabb életet tud élni. Önbizalmat hitük szerint az öltözködésre vonatkozó normák betartásával lehet szerezni. A szabályok szakrális eredetűek: egyik adatközlőm idézett egy kinyilatkozatást, mely az átmeneti rítusokon való megfelelésről a következőképpen rendelkezik: „Ha már nem tud semmit, legalább öltözzön fel rendesen.”
A joghallgató nők között elterjedt arcuk rituális kifestése, ez az úgynevezett sminkelés. Adatközlőim szerint a tökéletes smink elsőszámú dogmája így hangzik: „A kevesebb több.” Megfigyelésem alapján azonban a színeket is komoly, íratlan szabályok határozzák meg: senkin nem láttam például zöldeskék festéket. A jó smink önbizalmat ad, és hitük szerint szerepe van a párválasztásban is.
… amennyiben érdekli a folytatás, a teljes cikket a 2013. február 27-én megjelenő Jurátusban megtalálja!
