Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban létezett két decemberi ünnep. Talán fenyő- és szegfűszeg illatuk volt, nagy ritkán hó is hullott; kint hideg, a szobában meleg, az asztalon nyolcfogásos vacsora, és valami kellemes elégedettség meg egy kis alkohol csiklandozott belülről. Emlékeztek még rá? Én sem.
Illetve, elnézést kérek, mindenre emlékszem, de már nem érzem – hallgató vagyok, nem ünneplésre programoztak, legalábbis az évnek ebben a szakaszában biztosan nem. Ez mindössze azért rendkívül sajnálatos, mert a téli ünnepek makacsul ragaszkodnak a naptárban elfoglalt előkelő helyükhöz, így nem ünnepelhetjük meg őket februárban.
Engem márpedig nem fog átverni senki, rengeteg amerikai romantikus vígjátékot láttam, tehát megbízható és hiteles forrásból tudom, hogyan kell kinéznie az ünnepek előtti készülődésnek, majd magának az ünneplésnek. Amit viszont a hallgató átél az év utolsó heteiben, az erre nyomokban sem emlékeztet. Bizonyítékként az alábbi állításokat és azok cáfolatait hozom fel.
Az adventi időszak a legalkalmasabb a hangulatos karácsonyi bevásárlásra.
Persze! Feltéve, ha szeretnéd, hogy több pszichopata taposson agyon, mint a Glamour napokon. Egyébként sincs időd kreatív és mély értelmű ajándékokon gondolkodni, aztán a nyakadba venni értük a várost, mert a szobád íróasztalán zokog az évfolyam- vagy szakdolgozatod, valamint az évközben teljesítendő tárgyaidról készült jegyzeteid. Sajnos a szorgalmi időszak tizennégy hete alatt elhanyagoltad a kapcsolatotokat, így most kétségbeesetten próbálod megmenteni az elvesztegetett félévet.
A karácsonyt megelőző hét főzésre, sütésre és a lakás hangulatossá varázsolására való.
Valamint a római jog tankönyvre, a Házszabályra, a közigazgatási eljárás rejtelmeire, a Polgári Perrendtartásra, és a pénzügyi jog tételekre. Ugorjunk.
A Szenteste hangulata felszínre hozza legmélyebb, legőszintébb érzéseidet.
Végre valami, ami igaz is. Bámulod a karácsonyfát, és paragrafusjelek lógnak róla, a tetején talán ott ragyog az első karód is. Legmélyebb, legőszintébb érzéseid pedig: semmi ünnepi hangulatom nincs, vacsora után innom kell még egy kávét, van még estére öt tétel.
Az év utolsó estéjén kiereszted a fáradt gőzt egy fergeteges bulin.
Hazugság, hazugság, hazugság. Legrosszabb esetben a fa alatt tanulsz egy pohár kölyökpezsgővel – még szerencse, hogy a Facebookon és az Instagramon követheted, hogy milyen jól szórakoznak az ismerőseid. Ha netalántán mégis úgy döntesz, hogy beleveted magad az éjszakába, ráébredsz, hogy nem csak a társas helyzetektől szoktál el – a banális „mi újság?” kérdésre sem tudsz épelméjű választ adni –, de azt is elfelejtetted, hogy néznek ki a barátaid, és valószínűleg te leszel a társaság legkínosabb tagja, mert egy pohár pezsgőtől fejre állsz.
Figyelem: amennyiben te vagy az, aki Szilveszterig már minden vizsgájával végzett, és úgy érzi, nincs kivel elindulnia egy jót bulizni, mert egyik ismerőse sem ér rá egy kis lazításra, van számodra egy rossz hírünk: a joghallgatók nem a barátaid.
Írta: Heinrich Renáta (Jurátus)
